Good bye Sydney

Most épp valahol az óceán felett repülök Ausztrália és Újzéland között. Remek alkalom, hogy összeszedjem pár sorban, mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Az utolsó napok nagyon kellemesen és ráérősen teltek Syneyben.
Szombaton tényleg csak pihentem. Későig aludtam, miután végre kiestem az ágyból egy igazi tojásos szalonnás reggelivel indítottam a napot. Mivel már reggel óta esett az idő nem volt nagy kedvem kimenni a házból, úgyhogy inkább beszélgettem a lakótársaimmal. Mindenki nagyon nagyon kedves volt és mivel Kinga sajnos nem mindig ért rá velem foglalkozni ezért elég sok időt töltöttem a többiekkel különösen a két magyarral vendéglátómmal Zitával és Gáborral de a lengyel és a német lakótársam is egyszer egyszer elvitt valahová. Délután megnéztem egy dvd-t, majd este Zitával és Csipkével (a lengyel lány beceneve) lementünk abba az éjszekai szórakozóhelyre ahol Kinga dolgozott mint bárpultos. Persze mondani sem kell, ha a bárpultos egy kedves ismerős akkor garantált, hogy egy.kettőre igen jó kedve lesz az embernek ;-). Hát így is lett hajnali negyed négykor úgy kellett a lányoknak könyörögniük nekem, hogy menjünk már haza, mert én még szívesen maradtam volna. Végén engedtem nekik és elindultunk hazafelé. Persze én egy kis kerülővel akartam menni de Zitáék hallani sem akartak róla és mivel a Kinga rájuk bízot, hogy vigyázzanak rám így nem volt sok választásom… Kinga tényleg nagyon kedves volt, anyám helyett anyám volt Sydneyben. Ha ő nem tudott velem jönni este akkor mindig gondoskodott róla, hogy valaki vigyázzon rám. Nem mintha nem tudnék magamra vigyázni, de azért tényleg jól esett.
Vasárnap reggel a helyi kínai piacon kezdtem a napot. Tudom nem hangzik valami jól, de ma már szinte minden Ausztrál szuvenírt Kínában gyártanak, így ugyanazt az apróságot, amit a belvárosban egy ajándékboltban mondjuk 10 dollárért kapnék meg azt megkaphatom a piacon 3 dollárért. Korán terveztem, hogy kimegyek a piacra, de mivel kicsit későn sikerült ágyba kerülnöm, igy csak 11 körül tudtam felkelni. Ebédre (reggelire) megint átugrottam Gáborhoz, akinek tényleg nagyon sokat köszönhetetk. Gábor mindig gondoskodott róla, hogy nagyon finom ebédem legyen… A piac után délutánra szépen kisütött a nap és elhatároztam, hogy lemegyek a híres Boni beachre strandolni egy kicsit. Szerencsémre Zita is néhány barátjával lementek surfozni ugyanara a strandra. Zita egzik nagyon nagyon kedves baratja kolcsonadott egy surfot, így utolsó nap mégis sikerült nekem is megkísérelni meglovagolni a hírhedt Ausztrál hullámokat. Még egy neoprém ruhát is adtak kölcsön így tényleg nem volt gondom semmire, csak a megfelelő hullámokra kellet várnom J. Valahogy kezdem megérteni a megszállott surfösöket, hogy miért vannak annyira oda a hullámokért. Egyszerűen fantasztikus érzés, amikor felkap egy hullám és csak úgy repít a víz felszínén. A surfozes utan hazajottunk, lemostuk a sot magunkrol es negyesben Zita, Csipke meg Zita kedves baratja aki kolcson adta surfot elmentunk a belvarosba, hogy utoljara megcsodaljam Sydney fenyeit. Volt valami varazslatos erzes ott ulni a tengerparton es a kivilagitott operahazat nezni, amit eddig csak tevben lattam es mindig csak almodoztam rola, hogy egyszer tuti eljutok oda. Este hajnali harom uan ertemhaza...hat igen utolso csppjeig ki akartam elvezni Sydney-t.
Hetfon megi n kicsit keson keltem, a hosszu este miatt. Szepen osszepakoltam, elbucsuztam mindenkitol, a Kingaek kikisertek a palyaudvarra, Kinga elmagyarazta, hogy melyik vonattal hogyan tudok kierni a repterre. Felultem a vonatra es irany a repter. Persze a vonaton jutott eszembe, hogy a finom kajaat amit a Gabor csinalt nekem az utra meg a kulacsomat sikerult otthon hagynom de akkor mar nem volt mit tennem. Mire a repterre kiertem elkezdett zuhogni az eso. Amig a vihar enm allt el nem engedtek felszallni a gepeket. Mivel Sydneybol eloszor Brisnainbe repultem ezert a vihar miatt epp hogy sikerult elernem a a csatlakozast Wellingtonba, de mint Ujzelandon a repteren kiderult a csomagomnak nem...Hat ez az en formam... Ujzelandi kalandjaimrol a kovetkezo bejegyzesemben fogok meselni...