Halpiac, kultúra, tenger...

A tegnapi nap eléggé eseménymentesen telt. Elmentem a Vietnámi nagykövetségre a vízumomért. majd a Kingának segítettem bevásárolni a napot meg egy kellemes kávézóban zártam, ahol az egyik lakótársam (lengyel lány akit én csak csipkének becézek) dolgozik és így ingyen élvezhettem a finomabbnál finomabb falatokat...Este még egy kis beszélgetés meg egy rövid dvd azért belefért még a programba.
Ma reggel első utam a halpiacra vezetett. Eléggé kellett sietnem mert 11re egy találkozó volt megbeszélve a városben az egyik legujabb Sydney-i magyarral (tegnap reggel érkezett) és mivel hétköznap révén mindenki dolgozott én mint "Sydney-i öreg róka" kaptama a megtisztelő feladatot, hogy egy kis városnézést szervezzek a kedves idegennek. A halpiac kicsit csalódás volt, azt hittem, hogy mint a filmekben ott fog állni a sok árus a halakkal erre egy modern raktár-áruház combó fogadott ahol szép csillogó üvegpultok mögött voltak szépen kirakva a halak és más tengeri herkentyűk. Miután megcsodáltam őket rohantam a belvárosba a megbeszélt találkahelyre.
Szerencsére időben sikerült odaérnem. Kitaláltam, hogy most remek alkalom lesz ez arra hog ymegnézzük a New South Wells Galleriát, amit már ugyis rég meg szerettem volna nézni. A galléria legalább négy szintes volt és a tömérdek festmény és műalkotás a történelem számos korszakát felölelte. A több ezeréves ázsiai és aborigonál alkotásoktól a modern XXI. századi festményekig terjedt a paletta. Több órás bolyongás után, mikor már úgy éreztük, hogy elég "kultúrát" szívtunk mára magunkba nyakunga vettük a várost valami finom ebéd felkutatása céljából. Eszembe jutott, hogy az egyik lakótársam (Gabor nagyon rendes magyar srác) egy étteremben dolgozik (nem a tegnapi cukrázdás), ahol tényleg eszméletlenűl jó a kaja. Elég gyorsan eldöntöttük, hogy ott fogunk enni. Gábor nagyon nagy szeretettel fogadott minket. Nem kellett csalódnunk az ebéd eszméletlenűl finom volt.
Ebéd után kitaláltuk, hogy jó lenn emegnézni a híres Sydne-i strandokat. A strandhoz már buszra kellett ülnünk. Körülbelűl 20 perc buszozás után megérkeztünk az egyik strandra. Az idő közben kicsit hűvösebre fordult, űgyhogy fürdés helyett inkább a tengerparton kirándultunk egy nagyot. Este hazafelé (10óra körül) beugrottam Gáborhoz az étterembe, mert tudtam hogy akkortájt zárnak és felajánlottam, hogy segítek nekik a zárásban. Fél óra alatt összepakoltunk mindent. Ezután még egy lakótársam Zita csatlakozott hozzánk és hármasban egy közeli kocsmában néhány kellemes itallal zártuk a napot...

Ma a híres Blue Mountains-ba mentünk kirándulni. A jegyünkre az volt írva, hogy reggel 7:40-kor van a becsekkelés a buszhoz - mert szervezet egynapos buszos túrán vettünk részt - mi úgy gondoltuk, hogy olyan háromnegyed 8 környékére elég lesz odaérni, hogy szép kényelmesen beszáljunk. 7:43-kor - már csak néhány sarokra voltunk a találkahelytől - csöng a Kinga telefonja és a busz soförje azért hívott fel minket mert már három perce elindult és hogy hívjuk fel az irodát, hogy találjanak ki nekünk valamit. Az utazási iroda néhány sarokra volt ugyhogy inkább gyorsan személyesen beszaladtunk, hogy tisztázzuk mi is történt. Az irodában kiderült, hogy valójában a 7:40 a végső indulási idő volt nem a becsekkelés...Szerencsénkre a busz még a városban több helyen is megált, hogy felvegyen utasokat, így rohanva meg tömegközlekedéssel de sikrült átérnünk a város másik végébe a turistabusz utolsó megállójába.
A busz út körülbelül másfél órás volt mire megérkeztünk a Blue Mountains nemzeti parkba. Az elénktárüló látvány gyönyörü volt. Egy kicsit a Grand Canyon-hoz hasonló táj csak sokkal több növényzettel. A hegyek által körbevett medencében sűrű esőerdő bújt meg. A távolabbi hegyek kissé kékes szürkés szinekben tetszettek magas páratartalom és az állandóan párolgó eukaliptusz olaj hatása miatt - erről is kapta a Blue Montains nevet.
Ez egyik megállónk során szem- és fúltanui lehettünk egy igazi aboriginal benszülött különleges "folk lore" bemutatójának. Egy kis aprópénzért még mellé is ülhettem néhány kép erejéig.
Az utunkat ezután egy gondola renceren keresztűl az esőerdőben gyalog folytattuk. Hihetetlen, hogy alig egy órára a forró Sydney-től egy hűvös esőerdőbne barangolhatunk.

A nemzeti parkot a túravezetőnk bumeráng bemutatója után egy katamaránnal hagytuk el, ami a hegyekből a folyón keresztűl visszahozott minket a Sydney öbölbe...

Az operaház esti fényekben.

Sydney

Ez az első bejegyzésem a bloggomban, úgyhogy elképzelhető, hogy egy kicsit még szétszort és kezdetleges lesz.
Szóval most épp Sydneyben vagyok és az elmult napokat a város felfedezésével töltöttem. Két napot szántam a híres operaház és a sydneyi híd felfedezésére. CSináltam is néhány fotót amit ha minden igaz meg is tudok majd itt valahogy jeleníteni, de addig még nem jutottam.
Sydney nagyon multi kultúrális város miközben a városban sétálgatok néha nem tudom eldönteni, hogy valahol Ázsiában vagyok vagy Ausztráliában...
Maga a belváros egy kicsit kicsinek tűnik, de lehet hogy csak azért mert még nem fedeztem fel mindent.
Egyébként azt még hozzátenném, hogy Ausztrália kategóriákkal drágább mint Újzéland, de ez is csak lehet hogy azért tűnik így nekem mert csak a nagy városokban jártam (Melbourne, Sydney) és azok valószínűleg jóval drágábbak a vidékhez viszonyítva.
NA most egyelőre ennyi, mert mar nagyon kiváncsi vagyok hogy fog kinézni a nloggom:-)