Hétfő este 11:30-kor leszállt a repülőm Wellingtonban. Rosszérzésem sajnos beigazolódott. Igen, a csomagom megint lemaradt. Egy sort, egy trikó más semmi… Szerencsémre egy jó barátomhoz jöttem Wellingtonba, úgyhogy ő adott nekem ruhát a következő napokban. Gwyn-t a vendéglátómat az újzélandi egyetemen ismertem meg és még Dunedinben meghívott hogy töltsek náluk néhány napot. A belvárosban lakik a családjával. A lakásuk nagyon érdekes. Eredetileg egy irodává átalakított gyár volt majd azt ők megvették és beköltöztek az üres irodákba. A lakás közepén hosszában elnyúl egy közös tér ahonnét nyílnak a szobák, amik felismerhetően valaha irodák voltak. Gwyn egész családja nagyon kedves és segítőkész volt.
Első nap kedden, Gwyn körbevezetett Wellingtonon. Sydney után a város elég kicsinek és nyugodtnak tűnik. A Wellington főutcája egy kedves kis utcácskának tűnik tele bájos kávézókkal, meg boltocskákkal. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy valójában mekkora különbség is van Újzéland és Ausztrália között. Voltunk a parlamentben és a wellingtoni múzeumban is. A múzeumban többet tanultam a mauri kultúráról mint fél év alatt Dunedinben. Délután körülbelül egy órát csevegtem a légitársasággal a csomagom miatt, amit még mindig nem tudtak megtalálni. Mivel Gwyn-nék nagy vadászok este őzsült volt vacsorára. Meg kell mondanom, hogy ilyen finom omlós őzet még sosem ettem. A vacsora után felmentünk az egyik város környéki hegyre, ahonnét megcsodálhattuk Wellington éjszakai fényeit.
Szerdán kora reggel keltünk, mert egy kb. két órányi útra lévő újzélandi madár rezervátumba mentünk, ahol különleges és ritka őshonos madarakat lehet megnézni. Legnagyobb örömömre végre teljesült az egyik nagy vágyam: láttam igazi élő kiwi madarat. Olyan aranyos volt. Mint valami kis robot lépkedett és közben folyamatosan a földet szurkálta a hosszú csőrével táplálék után kutatva. Késő délutánra értünk vissza a madaraktól. Burgerkinges múltamat kihasználva sikerült kétszer 20%-os kedvezménnyel megebédelnünkJ.
Most este hat körül jár az idő és itthon várom a csomagomat, hogy megérkezzen mert telefonáltak a reptérről, hogy végre megérkezett. Remélem már nem kell sokáig várni és ha tényleg ma megjön, akkor holnap tovább folytathatom az utazásomat észak felé.
Első nap kedden, Gwyn körbevezetett Wellingtonon. Sydney után a város elég kicsinek és nyugodtnak tűnik. A Wellington főutcája egy kedves kis utcácskának tűnik tele bájos kávézókkal, meg boltocskákkal. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy valójában mekkora különbség is van Újzéland és Ausztrália között. Voltunk a parlamentben és a wellingtoni múzeumban is. A múzeumban többet tanultam a mauri kultúráról mint fél év alatt Dunedinben. Délután körülbelül egy órát csevegtem a légitársasággal a csomagom miatt, amit még mindig nem tudtak megtalálni. Mivel Gwyn-nék nagy vadászok este őzsült volt vacsorára. Meg kell mondanom, hogy ilyen finom omlós őzet még sosem ettem. A vacsora után felmentünk az egyik város környéki hegyre, ahonnét megcsodálhattuk Wellington éjszakai fényeit.
Szerdán kora reggel keltünk, mert egy kb. két órányi útra lévő újzélandi madár rezervátumba mentünk, ahol különleges és ritka őshonos madarakat lehet megnézni. Legnagyobb örömömre végre teljesült az egyik nagy vágyam: láttam igazi élő kiwi madarat. Olyan aranyos volt. Mint valami kis robot lépkedett és közben folyamatosan a földet szurkálta a hosszú csőrével táplálék után kutatva. Késő délutánra értünk vissza a madaraktól. Burgerkinges múltamat kihasználva sikerült kétszer 20%-os kedvezménnyel megebédelnünkJ.
Most este hat körül jár az idő és itthon várom a csomagomat, hogy megérkezzen mert telefonáltak a reptérről, hogy végre megérkezett. Remélem már nem kell sokáig várni és ha tényleg ma megjön, akkor holnap tovább folytathatom az utazásomat észak felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése