A vulkánok földje

Szombat reggel 6:50-kor ébresztett a mobilom, gyorsan kipattantam az ágyból összepakoltam a cuccaimat, szerencse, hogy a nagy részét már este összepakoltam… Megittam egy kis üdítőt és már úton is voltam az összes cuccommal a hátamon a kb. 15 percre lévő bázisra, ahonnan a kirándulások indultak a Nemzeti parkba a vulkánokhoz. Mikor megérkeztem legnagyobb megdöbbenésemre közölték velem, hogy mégis felengednek minket a vulkánokhoz, mert úgy tűnik, hogy kiderült az idő. Mikor megláttam, hogy egy 16 fős csoport csak a vulkánok miatt jött, akkor kicsit elgondolkoztam, hogy tényleg az idő tisztult ki vagy csak ekkora bevételtől nem akartak elesni (30 dollár egy főnek a fuvar a hegy lábához). Minden esetre nagyon megörültem, hogy mégsem volt fölösleges eljönni ebbe a kis félreeső falucskába. Körülbelül húszan beszálltunk egy 21 éves kisbuszba, (ami már az első indításkor lefulladt) és nekivágtunk a vulkánok meghódításához. A kisbusszal egy kb. 30 perces zötykölődés után megérkeztünk a a vulkánok lábához, ahonnan gyalog kellett a túránkat tovább folytatni. Egy 20 km-es az útikönyv szerint nyolc-kilenc órás kirándulás állt előttünk. A parkoló a tenger szint felett 1000 méterrel helyezkedett el, míg a túra legmagasabb pontja elérte az 1900 métert. A három réteg ruhámon kívül a hátizsákomban helyett kapott egy extra pulóver, extra vízálló nadrág és kabát, ja meg persze az egész napi élelem és víz. A régió szélsőséges időjárása miatt fel kellett készülni minden eshetőségre. Nem is volt probléma, hogy egy kicsit hűvösebb volt meg, hogy kissé felhős volt az ég így nem kellett tűző napon a rettentő hőségben megtennünk a 8-10 km-t hegynek felfelé semmiféle árnyat adó növényzet nélkül. Mert azt tudni kell, hogy amerre a szem ellátott csak megdermedt láva és kőtenger volt. Elvétve egy - egy bokorral. A levegő meg záptojás szagú volt a vulkánból kitörő kén miatt. Szerencsékre a túra egészét sikerült eső nélkül megúsznunk. A túra első fele volt a legnehezebb, amíg felkapaszkodtunk a kráterekig. Azért beszélek mindig a vulkánokról többes számban, mert itt három vulkán volt egymás mellett és a krátereik összeértek, így az egyikből a másikba simán át lehetett sétálni. Volt olyan kráter, amiben gyönyörű tavak bújtak meg, másokban holdbéli kihalt táj tárult elénk. Az út lefelé már sokkal kellemesebb volt. A vulkánok másik oldalán ereszkedtünk le a síkságra, ahol egy kis erdei séta után már ott várt minket a buszunk, hogy hazavigyen. Estére értünk vissza a faluba. Itt töltök még egy éjszakát és holnap remélem sokáig tudok aludni, mert csak délután 14:25-kor jöna buszom amivel folytatom az utamat tovább Rotoroa felé.