Ma reggel kicsit későn sikerült felkelnem, úgyhogy gyorsan össze kellett kapnom magam, hogy időben ki tudjak csekkelni. Reggel 10 után pár percel már sikerült is leadnom a kulcsot. Mivel a buszom csak fél háromkor ment, gondoltam megkérdezem a recepción mit lehetne itt addig csinálni, hogy elüssem az időt. A recepciós csaj megkérdezte, hogy miért nem kezdek inkább stoppolni, mert akkor nem kell itt dekkolnom még négy órát. Elmondtam neki, hogy vasárnap reggel nem túl nagy itt a forgalom (egy a főúttól kb. 21 kilométerre lévő falucskáról beszélünk) és nem túl valószínű, hogy bárki is menne abba az irányba ahova én szeretnék menni. Lehet, hogy megsajnált vagy csak szimpatikus voltam neki, de felajánlotta, hogy elvisz a legközelebbi nagyobb településre amin a főút is átmegy, mert ott biztosan felvesznek majd. Először kicsit tétováztam, mivel még sose stoppoltam, de hát miért ne kezdeném itt Újzélandon. Még kis táblát is készített nekem ROTORUA felirattal, tudniillik ez volt a következő úti célom hozzávetőleg 200 km-re északra. Kivitt a főúthoz és nem telt bele negyed óra már fel is vett az első útitársam. Egy bennszülött mauri nő, aki épp most csinálja a mester képzését az egyik újzélandi egyetemen és épp egy órányira éjszakra lévő börtönbe ment valamilyen tanulmányához interjúkat készíteni. Kellemesen elbeszélgettünk, de sajnos gyorsan elszállt az az egy óra és gyorsan az út szélén találtam megint magam. Sőt még az eső is elkezdett esni. Ugyan volt a táskámban esőkabát, de gondoltam nem veszem elő, mert így talán nagyobb eséllyel vesznek fel, ha látják, hogy egy szál pólóban állok az út szélén. Hát tévedtem nem nagyon hatotta meg az embereket, végül egy kisbusz lehúzódott…
Sietve felkaptam a táskám és beugrottam a kisbuszba. Egy ötven év körüli párocska vett fel. A fickó már az elején egy kicsit gyanús volt. Nagy szakáll, hosszú haj, fura ruha…
Nem kellet néhány percnek eltelnie mire megütötte az orromat a tömény fű szag. Pár perccel késöbb már engem is kínálgattak, de szerencsére sikerült udvariasan visszautasítanom. Ez persze nem tartotta vissza őket, elöl kettesben eltoljanak két három füves cigarettát és közben a fickó megosztotta velem az elméletét a fehér és színes bőrűekről. Nem kell mondanom eléggé szélsőséges volt. De azért megnyugtatott, hogy a színes bőrűek is emberek…
A nőről kiderült, hogy eddig sátorban lakott és cigányokkal járta az országot. Nem mondom, hogy nem voltak kedves emberek, de azért mégis megkönnyebbültem, amikor végre kiszállhattam a furgonjukból.
Egy benzinkútnál raktak ki, ahol nem kellett két percet sem várnom mikor három tinédzser akik épp megálltak tankolni felvettek. Ők már végig hoztak a célállomásomig, de azért útközben meg kellett állnunk egy pillanatra, mert a srác aki vezetett annyira másnapos volt, hogy át kellett venni tőle a kormányt.
Mire megérkeztem sajnos az idő nagyon beborult. Így másfél órát a turista információs irodában kellett töltenem, míg az itteni vendéglátóim eljöttek értem. Itt egy kedves vidéki házaspárnál száltam meg. Van egy kis ötéves gyerekük, ők maguk úgy negyven körül lehetnek. Kedves, egyszerű emberek. Az interneten talaltam rajuk. Ilyet meg sosem csinaltam, ugyhogy ugyanugy mint a stoppolast ezt is ma probalom ki eloszor. A férfi bútorgyárban dolgozik, nő egy hotelben takarít. Az egyetlen hátrányuk, hogy korán járnak dolgozni, így holnap nekem is reggel 7:40 körül el kell mennem itthonról. Vegyük a jó oldalát, legalább több mindent meg tudok nézni, mert holnap nem aludhatok sokáig...
Sietve felkaptam a táskám és beugrottam a kisbuszba. Egy ötven év körüli párocska vett fel. A fickó már az elején egy kicsit gyanús volt. Nagy szakáll, hosszú haj, fura ruha…
Nem kellet néhány percnek eltelnie mire megütötte az orromat a tömény fű szag. Pár perccel késöbb már engem is kínálgattak, de szerencsére sikerült udvariasan visszautasítanom. Ez persze nem tartotta vissza őket, elöl kettesben eltoljanak két három füves cigarettát és közben a fickó megosztotta velem az elméletét a fehér és színes bőrűekről. Nem kell mondanom eléggé szélsőséges volt. De azért megnyugtatott, hogy a színes bőrűek is emberek…
A nőről kiderült, hogy eddig sátorban lakott és cigányokkal járta az országot. Nem mondom, hogy nem voltak kedves emberek, de azért mégis megkönnyebbültem, amikor végre kiszállhattam a furgonjukból.
Egy benzinkútnál raktak ki, ahol nem kellett két percet sem várnom mikor három tinédzser akik épp megálltak tankolni felvettek. Ők már végig hoztak a célállomásomig, de azért útközben meg kellett állnunk egy pillanatra, mert a srác aki vezetett annyira másnapos volt, hogy át kellett venni tőle a kormányt.
Mire megérkeztem sajnos az idő nagyon beborult. Így másfél órát a turista információs irodában kellett töltenem, míg az itteni vendéglátóim eljöttek értem. Itt egy kedves vidéki házaspárnál száltam meg. Van egy kis ötéves gyerekük, ők maguk úgy negyven körül lehetnek. Kedves, egyszerű emberek. Az interneten talaltam rajuk. Ilyet meg sosem csinaltam, ugyhogy ugyanugy mint a stoppolast ezt is ma probalom ki eloszor. A férfi bútorgyárban dolgozik, nő egy hotelben takarít. Az egyetlen hátrányuk, hogy korán járnak dolgozni, így holnap nekem is reggel 7:40 körül el kell mennem itthonról. Vegyük a jó oldalát, legalább több mindent meg tudok nézni, mert holnap nem aludhatok sokáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése