A mai nap nagyon nyugisan indult. Késői kelés, egy kis beszélgetés az otthoniakkal, majd reggeli készítés. Délután kettő körül kisétáltam a kikötőbe, kinéztem magamnak, hogy holnap melyik vitorlással szeretnék elmenni egy kis hajókázásra (ma már nem volt rá alkalom, mert az a hajó amit én kinéztem csak holnap fut ki a kikötőből). Utána felültem az ingyen turistabuszra, ami körbevisz a belvároson. Mentem vele vagy másfél kört, valahogy olyan jól elvoltam, hogy nem nagyon akaródzott leszállni. Végül mégis le kellett szállnom, mert el akartam menni az aucklandi múzeumba. Előtte még hazaugrottam lerakni a térképeket meg brosúrákat, amiket begyűjtöttem (ez később még sok kellemetlenségnek volt okozója). Szóval leraktam a cuccokat és elindultam a múzeumba. Körülbelül egy félórás séta vezetett át egy gyönyörű parkon, az úgynevezett Auckland Domain-en. Újzélandtól megszokot méretekhez képest meglepően nagy volt a múzeum épülete. Az rá szánt egy óra nem is volt elegendő, hogy mindent megnézzek. A múzeum előtt megismerkedtem egy ír házaspárral. Ezt csak azért írom le, mert a férfi, aki lakások kiadásával foglalkozik, (vagyis lakásokat vesz hitelre és kiadja őket) ahogy ezen én is már sokat gondolkoztam, mint lehetséges üzleti vállakózáson. Az nyugodtan ugorhat a következő bekezdésre, akit cseppet sem érdekel a lakáskiadás fortélyai. Szóval megosztott velem nagy bölcsen három aranyszabályt, ami szerinte a sikerhez vezet és én ezt most megosztom a hatalmas olvasótáborommal is (hahaha). Hátha valaki hasznosnak találja. Először is legfontosabb a lakás elhelyezkedése. Muszáj, hogy forgalmas helyen legyen még ha drágább is, mert arra mindig lesz kereslet. Második minél lepukkantabb lakást kell venni lehetőleg jó állapotú házban, mert a valódi felújítási költségénél sokkal többet lehet az árából alkudni, mintha szép felújított volna. Harmadik csinálj egy pesszimista költségvetést és felezd meg az elvárt bevételed, ha még ekkor is finanszírozható, akkor bele lehet vágni. Szóval ezek voltak a vén róka tanácsai, szerinte ha ezeket megfogadom, akkor sikerre lehet menni az ingatlan piacon. Persze semmilyen garancia nincs mindenki csak saját felelősségre próbálkozzon;)
A múzeum után még elmentem a közértbe bevásárolni, meg beültem egy hamburgervacsorára egy gyorsétterembe. Már este nyolc körül járt az idő, szépen elképzeltem, hogy hazamegyek megnézek valami filmet és korán ágyba megyek. Mikor a bevásárló szatyrokkal a kezemben végre megérkeztem a lakáshoz, hiába kerestem nem találtam a kulcsom. Ekkor eszembe jutott, hogy amikor hazaugrottam a sok papírral együtt a kulcsomat is leraktam. A többiek meg mind elmentek dolgozni. Én meg ott álltam a lakás előtt kezembe a zacskókkal. Szerencsére legalább a vásárolt árukat lerakhattam a portán, de a lakásba nem engedtek be mert nem vagyok hivatalos lakó. A srácoktól csak este 11 után tudtam elkérni a kulcsukat, mert addig folyamatosan dolgoztak. Így volt három órám, amit el kellett ütnöm. Elöszőr beültem egy kínai éterembe rendeltem tintahalat algával meg palacsintával. Azt szépen eleszegettem egy másfél órán keresztül, majd átmentem az egyik hotelbe, mert tudtam, hogy ott akrobata show lesz késő este. A hotelben a show alatt megint összefutottam azzal a párral, akikről tegnap meséltem. A show után elmentünk egy nagyon furcsa bárba. Volt élő zene és mindenféle érdekes figura. Volt nagydarab nő kis alacsony fickóval, ötvenéves pasas tizennyolc éves lánnyal, iszonyat ronda csaj táncverseny győztes partnerrel, fiatal fickó idősebb pasassal, de még egy nyolcvan körüli bácsi is ott táncolt a hatvanas nőjével. Jack bemutatott egy barátjának, aki szintén ingatlanokban utazó, kopasz vállalkozó, arany fuksszal meg persze húsz évvel fiatalabb koreai nővel. Minden esetre ő is nagyon kedves volt legurítottunk egy-két kólát whiskyvel, jól elbeszélgettünk, néha még én is táncoltam egy keveset. Jacknek a nője a táncparketten olyan volt mintha huszonéves lenne. Hajnali egykor abbahagyta a zenekar a mókát, így mi is jobbnak láttuk, hogy hazafelé vegyük az utat. Elbúcsúztam Jackéktől meg az újdonsült barátaimtól, majd a lakótársaim hotelje felé vettem az irányt. Ha még nem mondtam volna a három magyar, akinél lakom itt végzik a féléves szakmai gyakorlatukat egy helyi hotelben. A hotel recepcióján kisebb bonyodalmak után végre megkaparintottam az áhított kulcsot. Hajnali kettőre végre hazaérhettem a nyugodt kis lakásunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése