Reggel 9kor indult a buszom északnak a Tongariro nemzeti park felé. A park területén három ma is aktív nagy vulkán helyezkedik el. Egyesek szerint Újzéland egyik legszebb területe. Gondoltam én sem hagyhatom ki. Egy átszállással a busz délután kettőre ért oda. Mikro át kellett szállni a másik buszra várakozás közben összeismerkedtem Aniva-val egy Szamua szigeti lánnyal, aki épp a vőlegényét ment meglátogatni, mert most fogja letenni a katonai esküt vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy eredetileg úgy volt, hogy valami barátnőjével ment volna ezért kétszer egy ágyat fizettek ki előre, de valami mégis közbe jött és egyedül volt kénytelen eljönni. Megkérdezte, hogy nekem van e már szállásom, hát mondtam neki, hogy nincs erre azt mondta, hogy szívesen felajánlja az egyiket mert már úgyis ki van fizetve és így legalább nem vész kárba. Először nem akartam elfogadni, de aztán addig, addig győzködött, hogy belementem. Délután megérkeztünk a nemzeti parkhoz elfoglaltuk a szállásunkat és én egyből bementem a turista információs irodába, ahol közölték velem, hogy a hegyekben nagyon rossz idő van úgyhogy a vulkánokra felmenni kedd előtt nem igazán lehetséges. Ez eléggé elszomorított végül is csak a vulkánok miatt jöttem ebbe a parkba. Ezek után átmentem a szomszéd utazási irodába, hogy megkérdezzem esetleg tudnának e ajánlani valamilyen túrát amit azért érdemes lenne kipróbálni, ha már itt vagyok. Azt tanácsolták, hogy holnap reggel negyed nyolcra jöjjek vissza és akkor meglátják milyen idő lesz, ha esetleg javul az idő akkor elképzelhető, hogy mégis fel lehet menni a vulkánokhoz.
Kicsit kiábrándultan visszasétáltam a szállásunkra. Közben a csajnak megjelent az egyik barátnője a két gyerekével. Kiderült, hogy Aniva is még csak 22 éves, de neki is van már egy gyereke csak őt otthon hagyta a nővérével. A barátnője is valamelyik szigetről származik és az ő vőlegényét is most fogják felavatni a seregben. Meg kell mondanom nagyon kedvesek ezek a szigeti népek. Nagyon közvetlenek és barátságosak. A Aniva barátnője főzött nekem meg a gyerekeknek valami tésztafélét ebédre, pedig csak néhány perce ismert. Eléggé meghatódtam a kedvességükön. Most az újdonsült „szigetlakó” barátaim elmentek meglátogatni a vőlegényeiket, addig én itthon maradtam egy kicsit pihenni, meg azért lehet, hogy egy kicsit az már tényleg furán venné ki magát, ha még a vőlegényeikhez is velük tartottam volna. Meg egyébként is holnap hosszú nap áll előttem, úgyhogy nem árt egy kis energiát gyűjtenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése