Halpiac, kultúra, tenger...

A tegnapi nap eléggé eseménymentesen telt. Elmentem a Vietnámi nagykövetségre a vízumomért. majd a Kingának segítettem bevásárolni a napot meg egy kellemes kávézóban zártam, ahol az egyik lakótársam (lengyel lány akit én csak csipkének becézek) dolgozik és így ingyen élvezhettem a finomabbnál finomabb falatokat...Este még egy kis beszélgetés meg egy rövid dvd azért belefért még a programba.
Ma reggel első utam a halpiacra vezetett. Eléggé kellett sietnem mert 11re egy találkozó volt megbeszélve a városben az egyik legujabb Sydney-i magyarral (tegnap reggel érkezett) és mivel hétköznap révén mindenki dolgozott én mint "Sydney-i öreg róka" kaptama a megtisztelő feladatot, hogy egy kis városnézést szervezzek a kedves idegennek. A halpiac kicsit csalódás volt, azt hittem, hogy mint a filmekben ott fog állni a sok árus a halakkal erre egy modern raktár-áruház combó fogadott ahol szép csillogó üvegpultok mögött voltak szépen kirakva a halak és más tengeri herkentyűk. Miután megcsodáltam őket rohantam a belvárosba a megbeszélt találkahelyre.
Szerencsére időben sikerült odaérnem. Kitaláltam, hogy most remek alkalom lesz ez arra hog ymegnézzük a New South Wells Galleriát, amit már ugyis rég meg szerettem volna nézni. A galléria legalább négy szintes volt és a tömérdek festmény és műalkotás a történelem számos korszakát felölelte. A több ezeréves ázsiai és aborigonál alkotásoktól a modern XXI. századi festményekig terjedt a paletta. Több órás bolyongás után, mikor már úgy éreztük, hogy elég "kultúrát" szívtunk mára magunkba nyakunga vettük a várost valami finom ebéd felkutatása céljából. Eszembe jutott, hogy az egyik lakótársam (Gabor nagyon rendes magyar srác) egy étteremben dolgozik (nem a tegnapi cukrázdás), ahol tényleg eszméletlenűl jó a kaja. Elég gyorsan eldöntöttük, hogy ott fogunk enni. Gábor nagyon nagy szeretettel fogadott minket. Nem kellett csalódnunk az ebéd eszméletlenűl finom volt.
Ebéd után kitaláltuk, hogy jó lenn emegnézni a híres Sydne-i strandokat. A strandhoz már buszra kellett ülnünk. Körülbelűl 20 perc buszozás után megérkeztünk az egyik strandra. Az idő közben kicsit hűvösebre fordult, űgyhogy fürdés helyett inkább a tengerparton kirándultunk egy nagyot. Este hazafelé (10óra körül) beugrottam Gáborhoz az étterembe, mert tudtam hogy akkortájt zárnak és felajánlottam, hogy segítek nekik a zárásban. Fél óra alatt összepakoltunk mindent. Ezután még egy lakótársam Zita csatlakozott hozzánk és hármasban egy közeli kocsmában néhány kellemes itallal zártuk a napot...